A visszatérő fejfájás gyermek- és serdülőkorban az egyik leggyakoribb vezető tünet, ill. panasz. Napjainkban a gyermek-ideggyógyászati szakrendelésen megjelent betegek mintegy 20%-ának vezető tünete a visszatérő fejfájás.

Elsődleges és másodlagos fejfájás 

A gyermekkori fejfájás ellátása a felnőttkoritól eltérő sajátosságai miatt különleges körültekintést igényel. Alapvető fontosságú annak a kérdésnek mielőbbi megválaszolása, hogy a gyermek elsődleges vagy másodlagos (más néven tüneti) fejfájásban szenved-e.
Az elsődleges vagy önálló fejfájás betegségek hátterében klasszikus értelemben nem mutatható ki szervi eltérés, azaz a betegség lényege a típusos fájdalomjellemzőkkel és kísérő tünetekkel járó fejfájás.

Gyermekkorban az elsődleges fejfájásokon belül a leggyakoribb az ún. tenziós fejfájások és a gyermekkori migrének csoportja, mindkét csoportnak számos alcsoportja ismert.
Tüneti vagy másodlagos fejfájást többféle betegség is okozhat, például:
– gyermekkori magas vérnyomás, 
– szemészeti eltérés, 
– ortopédiai, fül-orr-gégészeti betegségek,
– mindenekelőtt a mindennapi élettel járó tartós, nehezen feldolgozható stresszhelyzetek (pl. iskolai, ill. családi problémák, szorongás).

Diagnózis

A gyakorló orvos a diagnózis felállításában elsősorban a panaszok minél pontosabb leírására, a részletekbe menő kórtörténetre, a tünetek hossz- és keresztmetszeti elemzésére, valamint az igen alapos gyermekgyógyászati, gyermek-ideggyógyászati vizsgálattal kiegészített betegvizsgálatra támaszkodik. 
A hozzátartozók és mindenekelőtt a gyermek alapos – gyakran ismételt – kikérdezésével, szükség esetén a gyermek megfigyelésével, nemritkán fejfájásnapló vezetésével tisztázható az elsődleges, ill. a másodlagos fejfájás elkülönítése, és hogy a beteg panaszai hátterében egy vagy többféle (ún. kevert típusú) fejfájás áll-e. 

Támpontnak tekinthető a fájdalom lokalizációja, jellege (pl. nyomó, tompa, lüktető, éles-hasító), erőssége, tartama, terjedése, a fejfájásos epizód időbeli lefolyása, gyakorisága, az előidéző tényezők, ill. a panaszokat enyhítő tényezők feltárása. A kísérő tünetek közül tisztázandó, hogy van-e hányinger, hányás, fény- és zajkerülés.

Fejfájáskor nyugalomba kell-e vonulnia a betegnek, ekkor elalszik-e, mennyit alszik, s majd alvásából ébredve, hogyan írja le további panaszait?

A diagnosztikus vizsgálatokat kizárólag célzottan, a beteg panaszai és a fizikális vizsgálati leletek alapján javasolt elvégezni, lehetőleg gyermekfejfájás-centrumban.

A korszerű koponya-képalkotó vizsgálatok (pl. a MRI) bevetése korlátozottan indokolt, miközben a betegek jelentős részénél a hozzátartozók szinte követelik e bonyolult vizsgálatok elvégzését.

A gyermekek hozzátartozói ugyanakkor nem ismerik e vizsgálatok költségvonzatait (bizony drágák), nem ismerik e vizsgálatok nyújtotta pontos lehetőségeket/korlátokat. Ráadásul kisgyermekkorban jó minőségű MRI-vizsgálati eredményt a koponyáról kizárólag altatásban kaphatunk, aminek megvannak a maga veszélyei.

A másodlagos (tüneti) fejfájás időben történő felismerése és kezelése döntően meghatározhatja a beteg további sorsát, adott esetben életkilátásait. Pl. a visszatérően fellépő, jellegzetes tünetekkel járó ún. jósló fejfájások nyomán megkezdett célzott vizsgálatokkal diagnosztizálható időben az agyi erek aneurysma-betegsége, ami egy életveszélyes kór. 

Gyermek- és serdülőkori migrén

E betegség gyakran mutat családi halmozódást, azaz rákérdezésre nemritkán több generáción keresztül kimutatható jelenléte. Sokszor a gyermek panaszai miatt hozzánk forduló család felnőtt tagjai is migrénesek.

A gyermekkori migrénbetegség több vonatkozásban eltér a felnőttkori migrén jól ismert tünettanától. Kisiskoláskorban csaknem rohamszerűen, hasonló formában fellépő tünetek, ezen belül magatartásváltozás, sírás, elsápadás, hasi fájdalom, hányinger-hányás, majd elalvás jellemzi a néhány hetes-hónapos szünetekkel fellépő, alkalmanként 1-2 óráig tartó panaszokat.

A serdülőkor kezdetétől a visszatérő epizódokat az igen rossz közérzet, a nagyfokú elesettség, a kétoldali, gyakran homloktáji fejfájás jellemzi, melyekhez csaknem mindig társulnak kifejezett hasi panaszok. Ugyanakkor az erős fejfájást nemritkán féloldali gyengeség, bénulás, érzészavar, esetenként beszédzavar vezeti be. A roham gyakran szűnik hányással és elalvással, így a serdülőkorú beteg néhány órás napközbeni alvás után panaszmentesen ébred a rohamából.

A migrénes rohamot általában a serdülőkor végétől vezeti be a felnőtteknél jól ismert látászavar: látási szenzációk, látótérkiesések, ill. fénylő pontok, cikcakkvonalak megjelenése. 
Ismertek sajátos, kizárólag gyermekkorban előforduló migrénformák, ezek egyike azAlice a Csodaországban szindróma. E rohamszerűen fellépő fejfájás során a gyermek környezetét furcsán megváltozottnak írja le: a tárgyak arányaiban megváltoznak, torznak tűnnek, a beteg egyes testrészeit kisebbnek, másokat arányaiban nagyobbnak véli stb.

Megelőzés

A nem gyógyszeres terápia egyik legfontosabb eleme a provokáló, rohamot előidéző tényezők azonosítása, majd azok felszámolása, illetve kerülése.
Gyermekkorban a leggyakoribb rohamprovokáló faktor a pszichés stressz. A migrénes gyermekek általában teljesítményorientáltak, gyakran maximalisták, kifejezetten lámpalázasak, rossz a kudarctűrő képességük. Megfelelő pszichés feltárással és a célzott pszichés támogatással ezen rohamkiváltó, alkati sajátosságok háttérbe szoríthatók.

Rohamprovokáló tényezőként szóba jönnek továbbá egyes ételek (sajt, csokoládé, szója stb., melyek azonosítása sokszor csak fejfájásnapló vezetésével lesz lehetséges. 
Gyakori provokálófaktor gyermek- és serdülőkorban a kifejezett fizikai és szellemi fáradtság, az erős fényhatás (napsütés). Ismert továbbá a serdüléssel bekövetkező hormonális változások szerepe. Ugyanakkor a gondos megfigyelés ellenére sem sikerül a gyermekkorú betegek mintegy harmadánál-felénél valamely provokáló faktort azonosítani.

Rohamterápia és megelőző terápia

A gyógyszeres terápia tervezésekor a kezelőorvos mérlegel a rohamterápia és az ún. megelőző terápia között. 
A rohamterápia esetén a beteg kizárólag a roham kezdetekor, annak indulásakor vesz be megfelelő gyógyszert, annak céljából, hogy ily módon a rohamot – kísérő tüneteivel együtt – lényegében percek alatt leállítsa. 
A megelőző, más néven preventív terápia esetén a beteg folyamatosan – általában néhány hónapon át – gyógyszert szed, hogy a migrénes roham ne, illetve számottevően ritkábban jelentkezzék.  
Gyermek- és serdülőkorban e két gyógyszerelési stratégia közül a gyógyszeres rohamterápia áll az előtérben. Azaz a megelőzést célzó, folyamatos gyógyszerszedésen alapuló terápia gyermekkorban kifejezetten ritkán kerül alkalmazásra.

Gyermekkorban rohamterápiában elsőként választandók a nem szteroid gyulladásgátlók csoportjába tartozó ún. nem specifikus migrénellenes szerek.Ezek lényegében fájdalom- és gyulladáscsillapító hatásúak. Biztonsággal alkalmazhatók az acetaminophen (paracethamol), ibuprophen (naproxen), ill. az acetilszalicilsav (aszpirin) típusú vegyületek. Magunk rohamterápiás célból ajánljuk közülük a megfelelően ízesített pezsgő-, ill rágótabletta kiszerelési formában gyártott szereket egyszerű alkalmazásuk és még inkább a gyors felszívódásuk miatt.

Alkalmanként a rohamhoz társuló hányinger, ill. hányás miatt célszerű ezeket hányáscsillapító szerrel kombinálni. Ezen ún. nem specifikus migrénellenes szerekre nem vagy nem kellően reagáló gyermek és serdülőkorú betegnél javasolt a specifikus migrénellenes szerek alkalmazása. 
Ismeretes, hogy ha a beteg a nem specifikus migrénellenes szerek valamelyikét késve, azaz nem a roham kezdetekor alkalmazza, úgy érdemi terápiás effektus már nem lesz a későbbiekben várható. Az utóbbi években hozzáférhető specifikus migrénellenes szerek csoportjának nagy előnye, hogy a roham késői fázisában alkalmazva is jó terápiás hatást kapunk.

Ezen gyógyszerek közé tartoznak a triptan-vegyületek és a dihydergotamint tartalmazó készítmények. Szájon át, orrspray, kúp, öninjekciós kiszerelési formában hozzáférhetők. Míg ezen korszerű, de meglehetősen drága készítmények alkalmazásával a serdülőkortól kedvezők a tapasztalatok, addig jelenleg gyermekkori alkalmazásukkal, hatékonyságukkal még fenntartások vannak.

Javasolt a gyógyszeres rohamterápia alkalmazása mellett a gyermeket nyugalomba is helyezni, a fényt és a zajt elkerülni. A hatásos rohamterápia mellett mindenképpen javasolt mielőbb azonosítani a rohamprovokáló faktorokat, majd megkezdeni azok felszámolását. Az esetlegesen társuló pszichés faktorok kezelésére pszichoterápiás eljárások, magatartásterápia alkalmazható. 
A hatékony migrénellenes terápiával nemcsak a gyermekkorú beteg panaszait tudjuk csökkenteni és megszüntetni, javítva a gyermekek életminőségét: mind több adat utal arra, hogy ezáltal lehetséges egyes felnőttkori betegségek, egyes agyi érbetegségek, a fájdalomcsillapítókhoz való hozzászokás stb. megelőzése is.

Dr. Farkas Viktor

Forrás: Láz és fájdalom, Ha a beteg kérdez.../Galenus

http://www.patikamagazin.hu/cikk/index/13704/a-gyermek-es-serdulokori-visszatero-fejfajas.html