Valószínűleg napjaink politikai játszmáit keverhette össze a szakmájával, mert még egy konzervatív szülő sem nevel sikeres gyereket úgy, hogy 0%-ban alkalmaz liberális elveket. Ez fordítva is igaz. A mégoly liberális szülő sem neveli sikeressé a az ifjút akkor, ha egyáltalán nem alkalmaznak konzervatív nézőpontokat.

Ha jól megnézzük, a gyereknevelésben sokkal kisebb az eltérés két szülő között, mint amennyire az politikai viselkedésükből várható lenne. A nevelés vonatkozásában az, hogy konzervatív, mindössze ezt jelenti: „hagyománytisztelő, régi értékeket őrző”. A liberális pedig: „szabad emberhez méltó, szabad emberhez illő, tisztességes, jó nevelésű, bőkezű, adakozó. (latin eredet)”

Valamennyi szabadságra szüksége van a gyereknek ahhoz, hogy saját céljai felé haladjon. Csak egy rabszolga az, akinek minden célját mások alkotják. Ezért nem létezik tisztán konzervatív sikeres nevelés, ahol kizárólag a szülők, a hagyományok vagy a társadalmi szint határozná meg a gyermek útját. A tisztán liberális nevelés pedig azért lenne sikertelen, mert senki sem egyedüli lény ezen a földön, s ezért mindenkinek be kell tartania az együttélés szabályait ahhoz, hogy ne közösítsék ki. Több kevesebb szabályt tehát még a legnagyobb szabadság biztosítása mellett is be kell tartani.

Az előbbiek miatt és mert léteznek sikeres gyerekek, valamint válnak is sikeres felnőtté gyerekek, meglehetős szűklátókörűség lenne azt mondani, hogy a liberális nevelés megbukott. Persze ugyanekkora képtelenség lenne hasonlót állítani a konzervatív nevelésről.

Látjuk, hogy a politika igyekszik behatolni a családok és az iskola területére is, de sosem lesz képes hosszú távon elvenni a szülőknek azt a vágyát, hogy gyermekük nevelésében a betartandó szabályok és a szabadság olyan arányát állítsák fel, melyről úgy gondolják, hogy az biztosítja számára a leghosszabb távú sikerességet.

Merész lenne azt állítani, hogy tudjuk a megfelelő arányt, valószínűleg inkább egy „-tól-ig” tartományról helyesebb beszélni, ráadásul az, hogy mennyire kell egy szülőnek beavatkozni és mennyire adja át a kontrollt, életkortól is függő. Két dolog viszont biztos. Aki 100% kontroll alatt tartja a gyerekét, az elveszi tőle azt a képességet, hogy magát, másokat és más dolgokat felnőttként jóindulatúan és sikeresen kontrolláljon. A másik: aki mindent ráhagy a gyerekére, az nem csak a jelenben, hanem hosszú távon is veszélyezteti gyermeke testi és lelki épségét. Ez két szélsőség, ami veszélyes. A középutat bárki megtalálhatja és az arány nem állandó, életkortól, családi és társadalmi és élethelyzettől is függ, de az a szülő, aki tudja, hogy mi a gyermeknevelés célja, az képes ezt jól kialakítani.

Végül is mi a gyermeknevelés célja? Egy olyan felnőtt, aki célokat tud alkotni magának, s aki sikerrel lesz úrrá azokon az akadályokon, melyek e célok előtt megjelennek. Egy olyan felnőtt, aki hasznos mások és a társadalom számára is. Egy olyan felnőtt, aki jól érzi magát az életével és gyakran boldog. Tovább lehetne menni a társadalom irányban, például abban, hogy alkothatna mások vagy a közösség számára is célokat, de ez már egy vezető meghatározása lenne.

Akkor milyen a sikeres gyermeknevelés? Konzervatív? Liberális? Más valamilyen? A válasz innen már egyszerű: olyan, ami gyermeknevelés fenti célját minél jobban megközelíti.

Novák Ferenc
tanár
emberi kapcsolatok specialista

Forrás: http://boldogsagmagazin.hu/a-gyermekneveles-nem-bukhat-meg/