Az egér meg a lánya:Görög Népmese.

Volt egyszer egy egér,annak meg egy szépséges lánya.
Szerette volna férjhez adni a lányt,de nem ám valami egyszerű egérhez.Ahogy töprengett magában,hátraszegte a fejét,és megpillantotta odafent a ragyogó napot.
-Ott van ni!kiáltott fel-,ilyen férj kell a lányomnak.
Késedelem nélkül kézen fogta a lányát,és a Nap palotájába vezette.
-Nap uram-kezdte a beszédet-,elvennéd a lányomat feleségül?Ilyen szép hajadont nem adhatok akárkinek,csak annak,aki olyan gyönyörű és hatalmas,mit te vagy.
-Hajjaj-válaszolta a Nap,aki szabadulni szeretett volna az egértől-,te azt hiszed,hogy én vagyok a leghatalmasabb ezen a világon,de nézd csak ezeket a felhőket,ha eltakarnak engem,elsötétedem,és semmit sem tehetek ellenük.Fordulj hozzájuk,és kívánságod teljesülni fog.
Az egérapa-mit volt mit tennie?-indult a felhőkhöz,de ott sem kapta meg azt,amit remélt.
-Látod-e az Északi Szelet?-kérdezték a felhők-Amikor az fúj,mi szétszóródunk,foszlányaink semmivé válnak.Ő a hatalmasabb,hozzá kell folyamodnod.
Vitte az egér a lányt az Északi Szélhez,és elbeszélte,mi járatban van.
-Drága egerem,biz én szívesen feleségül venném a te gyönyörű szép lányodat,csakhogy nem én vagyok ám az,akit keresel,és aki hozzá illene,nem én vagyok a leghatalmasabb.Menj el ahhoz a bástyához,kerek negyven esztendeje,hogy egyre fújom,és mégsem tudom ledönteni.Hatalmasabb nálam.
Hogy ne csűrjük-csavarjuk a szót,elég annyi,hogy az egér a bástyához is ellátogatott,és neki is tudtára adta,hogy miért jött.
-Egér,egér,hogy beszélhetsz ilyesmit-ámuldozott a bástya-,hát nem hallod falaimban ezt a folytonos  őrlést?Mit gondolsz,honnan ered ez a zörej:Merész és hatalmas egerektől,akik egyre rágcsálnak engem,és nagy veszedelmet jelentenek számomra.Hallgass rám,és hidd el:nincs a földön vitézebb,hatalmasabb lény az egérnél!
Megörült ezekre a szavakra az egérapa,és nyomban hozzáadta világszép lányát egy jól megtermett és vitéz egérhez.

Forrás: Nők lapja 2015.március 11.