Olvasni jó, viszont egyre kevesebb gyereket látni könyvvel a kezében,
helyette sokkal inkább nyomkodják tabletüket, telefonjukat, vagy jobb
esetben egy e-book olvasóval
kötik le magukat - legalábbis akik olyan szerencsések, hogy ezt
megtehetik. Sokan közülük bele sem gondolnak abba, hogy léteznek olyan
társaik is, akiknek nemhogy ilyen kütyükre, de még könyvre sem telik.
Van egy dán házaspár ismerősöm, elég
tehetősek, a nő és a férfi is orvos. Van két kisfiuk, és minden évben az
anya a gyerekekkel együtt összeszedi a már nem használatos játékokat,
ruhákat és elviszik őket rászorulóknak. Azt mondja, szeretné ha a fiai
látnák, hogy nem mindenki él úgy, ahogyan ők, és így nem csak jobban
tudják értékelni amilyük van, de mindig segíteni fognak azokon, akiknek
szükségük van rá. Egyébként a gyerekek örömmel szedegetik össze a
cuccokat, és még soha nem hallottam őket hisztizni semmiért.
Na, de visszatérve a könyvekhez, van egy 12
éves amerikai kissrác, Mathew Flores, akinek sajnos nem adatott meg az a
fantasztikus dolog, hogy saját könyvei legyenek, pedig imád 
olvasni. A
családja nagyon szegény, így nem tudják megengedni maguknak, hogy
könyvre költsék a pénzüket, és nem, hogy autózásra nem futja, de a
könyvtárig szóló buszutazást sem tudják kifizetni.
Ezért leleményesen azt találta ki a gyerek,
hogy a postaládába dobott reklámanyagokat fogja olvasgatni unalmas
óráin. Ideig-óráig ez jól is működött, de többre vágyott, így megkérte a
postást aki a környékükön kézbesíti a leveleket, hogy ha lehetséges,
adja neki az összes „levélszemetet”.
A fura kérdésen eléggé meglepődött Ron
Lynch, a postás, és megkérdezte, hogy ugyan miért van szüksége a
gyereknek ezekre a levelekre. A kamasz elmesélte neki szívszorító
sztoriját, ami annyira megérintette a levélkézbesítőt és azonnal
posztolt is egyet a Facebookra.
http://divany.hu/kolyok/2015/08/01/csak_egy_prospektust_ker_elarasztottak_az_ajandekok/
Kommentáld!