Nehéz pillanat a szülőknek,amikor először hagyják gyermeküket az óvodában,ám gyakran sokkal nagyobb trauma ez az ő számára,amire évek múltán is tisztán emlékszik.Néhány praktikával azonban feloldható a szorongása,és mi is nyugodtabban bízhatjuk az óvó nénik gondjaira.
Az első nap az óvodában komoly változás egy család életében,amelyre sokszor nem elég egy héttel korábban elkezdeni készülődni.Gyakran hangos sírás-rívásba torkollik,amint először éri a gyermeket,lába az óvoda padlóját,és a szülő is aggódva várja a nap végét,hogy újra láthassa őt.Habár vannak csemeték,akik gyorsan megtalálják a helyüket,egyeseknek akár napokon-heteken keresztül tartó ,,mizériát" is jelenthet az új környezet.Főleg utóbbiak számára könnyíthetjük meg az első napokat egy kis odafigyeléssel,ráadásul az sem árt,ha szülők is trenírozzák magukat az óvodával járó teendőikre.
Köztudott tény,hogy a gyermeknek 3 éves korban kezdik az óvodát,ám azt már kevesebben tudják,miért épp ekkor.Ennyi idősen kezdenek el ugyanis érdeklődni kortársaik iránt,nyitnak környezetük felé,és személyiségük is kezd formálódni.Kialakul bennük az önálló cselekvés,kommunikálás,döntés igénye.A nappali szobatisztaság szintén nagyjából ilyen idős korra válik természetessé.Nem véletlen,hogy több kultúrában ekkortól igyekeztek leválasztani a szülőkről gyermeküket.
Fontos megérteni,miért tör ki könnyekbe a gyermek,vagy veti magát a földre,amikor távozni látja apát,vagy anyát,nehezen érti meg,hogy akkor is szereti a szülő,ha éppen nem tartózkodik mellette egy légkörben vele.Annak ellenére,hogy minden bizonnyal 3 éves kora előtt is többször bízták már mások figyelmére hosszabb-rövidebb időre,ezúttal merőben új helyszínen és emberek között találja magát,s hirtelen már nem anyának kell szólni,ha baj van,hanem egy szinte ismeretlen,köpenyes néninek.Éppen ezért fontos a türelem és a következetesség,s nem szabad leteremteni,ha ijedten bújik a lábunkhoz az óvoda első napjaiban.
Sokkal nyugodtabbá tehető a gyermek számára az első nap,ha már az óvodát megelőző időszakban elkezdjük hozzászoktatni az óvodai környezethez.Tanácsos néhányszor elsétálni az intézmény előtt,vagy többször bemenni vele.Előfordulhat,hogy nemcsak egyes tárgyakat,tereket,hanem számára szimpatikus egyéneket is megjegyez magában,így barátságosabban fogathatja az új helyszínt,amint arra kerül a sor.Emellett lényeges,hogy mi is együttműködjünk az óvodával,jó viszonyba kerüljünk az óvónőkkel,így esetleges aggodalmainkat,félelmeinket,amelyek átragadhatnak a gyerekre,egyszerűbben el tudjuk oszlatni.Gyakran választunk otthonunkhoz vagy munkahelyünkhöz közeli óvodát,ám nem mindig csak ezt a szempontot érdemes szem előtt tartani:amennyiben ismer olyan rokont vagy akár szomszédot,akinek gyermeke egy időben kezdi gyermekével az óvodát,érdemes megfontolni hogy egy helyre vigyük vele,hiszen így kevésbé érzi majd magát egyedül.A hozzászoktatás folyamata azonban nemcsak a gyermek számára,hanem a szülő számára is fontos.Ezen időszak alatt a szülő is megbizonyosodhat arról,hogy jó kezekbe kerül a mindennapok során,hiszen az elszakadás folyamata szülőt,gyermeket egyaránt megviselhet.
Az első nap során az a legfontosabb,hogy a szülő odafigyeljen a megfelelő magatartásra,és kordában tartsa érzelmeit.Pszichológusok egyöntetű véleménye szerint nem szabad,hogy az elköszönés hosszúra nyúljon,inkább a rövid,de szeretettel teli búcsúzkodás ajánlatos.Akár egy titkos kézfogás vagy játékos mozdulatsor is jelezheti neki távozásunkat,amelyet eljátszhatunk vele minden óvodai nap elején.Ezek segítségével nemcsak oldjuk benne a feszültséget,de megmutatjuk neki azt is,hogy nem válhat mindennapi rutinná a véget nem érő toporzékolás vagy ölelkezés,és ideje egyedül boldogulnia új barátai között.Különösen figyeljünk oda arra,hogy igéretünket minden esetben betartsuk.Ha azt mondtuk neki,érte jövünk a délutáni szundikálás után,mindenképpen legyünk ott időben,ezzel bebizonyítva,hogy mindig számíthat ránk,és nem hagyjuk örökre magára.
Ne érezzük úgy,hogy kudarcot vallottunk,főként ne legyen szégyenérzetünk,ha gyermekünk 1-2 hét után sem érzi még jól magát az óvodában.Habár vannak olyan csemeték,akik pár óra után már vígan építőkockáznak társaikkal,egyesek akár hetekig sem képesek befogni az ismerkedésbe.Általános tapasztalatok szerint egy hónap az az idő,ami elegendő az óvodai élet megszokásához.Éppen ezért semmiképpen ne jusson eszünkbe a kezdeti nehézségek miatt átíratni gyerekünket egy másik intézménybe,mivel az újabb helyszínnel még jobban megnehezíthetjük számára a feloldódást,meg hát nem is hozna megoldást.A legfontosabb tehát szem előtt tartanunk a közismert mondást:a türelem rózsát terem.

Forrás:Pingvin magazin 2016.szeptember 10. VI. Évfolyam 13. szám.