Mindennapjainkban tapasztaljuk, nem kell hozzá tudományos elmélyülés, hogy lássuk: életünket mára nagymértékben átszövi a digitális világ. Ám érdemes a kutatásokra figyelni, és a jelenséget megismerve megelőzni a káros hatásokat.

A Kaspersky Lab és az iconKids & Youth piackutató intézet legújabb felmérése szerint a szülők és gyermekek ötöde számolt be arról, hogy az internet gyakran konfliktusokat teremt közöttük. A szülők harmada (31 %) egyenesen úgy érzi, hogy az online világ elszigeteli őket a gyermekeiktől.

A közel 3700 család szokásait vizsgáló tanulmány eredménye rámutatott, hogy míg korábban a szülők töltötték be az elsődleges információforrás és tanácsadó szerepét, egynegyedük (23 %) szerint gyerekeik mostanság szívesebben tájékozódnak az internetről, mintsem megkérdezzék őket. A kutatásban részt vett szülők közel fele (42 %) nem ismerőse gyerekeinek a közösségi portálokon, és 18 százalékuk szerint azért, mert cikinek számít a fiatalok körében.

A konfliktust elősegíti az a tény is, hogy az internetre csatlakoztatott eszközöket a családok gyakran megosztva használják. A szülők egyharmada (31 %) panaszkodott arról, hogy gyermekük valamilyen kárt okozott a közös számítógépben (pl. vírus). Negyedüknek (24 %) kellett már fizetnie valamiért, amit gyermeke rendelt meg vagy töltött le az internetről. A fiatalok közel 16 százaléka mondta, hogy a szüleik véletlenül személyes adatokat töröltek le a gépről.

A gép előtt ülve nem ritkán egymástól és a szülőktől is elszigetelődnek gyermekeink (Fotó: Rosta Tibor)

A szakember ezekre reagálva ismét a bizalom és a kétoldalú kommunikáció fontosságára hívja fel a figyelmet. Dr. Skita Erika kommunikációs hídépítő, EQ Certified trénert kértük, reagáljon a megállapításokra.
– Az a gyerek, aki tudja, hogy a szülei mellette állnak és bízhat az őszinte, ám nem felsőbbrendű véleményükben, kevésbé fordít hátat nekik, illetve az általuk képviselt értékrendnek. A kamaszkor a lázadás, a függetlenebbé válás, és önmagunk keresésének időszaka. Amikor már nem csak az számít, hogy a szüleink mit gondolnak rólunk, hogy ők elfogadnak-e olyannak amilyenek vagyunk. Ha ez korábban megtörtént, a kamasz, mire idáig eljut, nagyjából tudatában van az erősségeinek, jó esetben a szülei emlékeztetik rá – ha épp nem vesznek össze egy-egy újabb felcsattanáson, óvatlanul odavetett válaszon. Ám ennek ellenére is elbizonytalanodnak a saját értékeikben, és a kortársaktól várják, hogy megerősítsék azokat. Ennek remek teret ad a közösségi média, ahol az egyébként esetleg feszengő, zárkózottabb fiatalok is könnyebben megtalálják a hangjukat.

– Mutassunk érdeklődést, kérdezzük meg, mit szeret abban a játékban, mit jelent az számára, hogyan érzi magát közben? Próbáljuk megérteni a motivációit, még ha mi magunk nem is értünk egyet velük. A kereteket próbáljuk meg közösen megszabni és betartani. Nem hiszek abban, hogy a tiltás a legjobb módszer a számítógép körüli viták lerendezésére. A gyerekek legfeljebb a barátjuknál, akinek „jó fej” szülei vannak, majd megteszik, amit otthon nem lehet. Ezzel csak rontunk a helyzeten. A beszélgetéssel (az internetes vásárlásról, a saját mappákról) igen sok galibát és vitát megelőzhetünk.

A jó példa sosem árt.
– Azt, hogy jelen legyünk-e gyerekünk online életében, mindenki döntse el maga. Ám, hátrányára nem válik, ha látja, hogy lehet tiszteletteljesen, az érzelmeket helyén kezelve kapcsolódni, véleményt mondani a világhálón. A jó példa sosem árt, még ha ők maguk valószínűleg ritkán adják majd jelét annak, ha felnéznek a szülőre valami miatt. Hátha egy barátnak, privát üzenetben…

Forrás: http://oroscafe.hu/2016/07/30/elvalaszt-vagy-osszekot-minden-otodik-csaladban-konfliktusforras-az-internet/cikk/imrejuli