|
A matematika a
számok, az alakzatok és a mennyiségek tudománya. Sokak réme, mert van, aki
egyáltalán nem fogékony ezekre az ismeretekre, holott a mindennapi életünkben
nélkülözhetetlen, mindenhol jelen van. Még ha grafikus vagy belsőépítész
szeretnél lenni, akkor is kell foglalkoznod az esztétika keretén belül
például a tökéletes aránnyal, vagyis az aranymetszés szabályával.
|
De nézzük, kik és mikor kezdték ezeken a szabályszerűségeken
törni a fejüket!
Ötezer évvel ezelőtt az egyiptomiak és a
babilóniaiak már számos matematikai és geometriai problémát megoldottak, de
elsőnek a görögök tanulmányozták a tiszta matematikát. Thalész (i.e. 624-548)
tette közzé először a dedukción alapuló első matematikai bizonyítékokat.
Pütagorasz (i.e. 570-480) szerint a természetben
mindennek a lényegét a számok alkotják. Ő illetve követői dolgozták ki a róla
elnevezett tételt a derékszögű háromszög oldalai közötti összefüggést, merítve
az egyiptomiak és babilóniaiak ismereteiből.
Eukleidész (i.e.300) írta az egyik legérthetőbb
geometriai könyvet, Az elemeket. Részben korábbi műveket foglalt össze, de maga
is számos geometriai tételt bebizonyított.
Az indiai Brahmagupta (598-670) volt az első, aki
a zérót aritmetikai tulajdonságokkal rendelkező számnak tekintette. Előtte nem
lehetett különbséget tenni pl. a 45 és a 450 között. Az arab tudós, Hvárizmi
(800-850) aritmetikai és algebrai értekezéseiben továbbadta a babilóniai, görög
és indiai tanításokat. az műveinek XI. századi fordításával kerültek át tanai
Európába.
A nagy előrelépés csak később, a XVII.
században következett be. Descartes (1596-1650) feltalálta az analitikus
geometriát, P. de Fermat (1601-65) megalapította a modern számelméletet. G.
Leibniz (1646-1716) és I. Newton (1642-1727) pedig egymástól függetlenül
megalkották a differenciál- és integrálszámítást.
A.Möbius (1790-1868) a XIX. században hozzájárult
a geometria egyik ágának, a topológiának a kifejlesztéséhez, amely az idomok
elfordításával foglalkozik. G. Boole (1815-64) megalapította a szimbolikus
logikát, végül H. Poincaré (1854-1912) Franciaországban kifejtette, hogy egy
tárgynak – mint egy bolygó vagy légtömeg – korai feltételek között milyen
parányi változások képesek alapvetően befolyásolni későbbi viselkedését: ez a
káoszelmélet alapja.
foto:profimedia.hu
Kommentáld!