– Ne ítéljünk első látásra! Próbáljunk meg a dolgok mögé látni! – hangsúlyozza beszélgetésünk elején Kovács Annamária pszichológus, mikor a közösségi médiáról, azon belül is a facebookról és az azt használó fiatalokról kezdünk beszélgetni. Csodálkozva nézek rá. Mire gondolhat? Mit lehet azon „félreérteni”, ha valaki minden nap kitesz magáról egy csomó pózolós szelfit.

– A mai kamaszok nagyon sokat szoronganak. Engem is sokan keresnek meg az iskolában amiatt, mert nincsenek kibékülve önmagukkal. Sokuknak nagyon nagy gondja van az önértékeléssel. Az egy természetes folyamat, hogy a serdülőkor elején az önértékelés lecsökken, és gyakran a gyerekek nincsenek teljesen kibékülve a külsejükkel, így arra panaszkodnak, hogy nem elég szépek vagy népszerűek, viszont úgy látom, ez a probléma most egyrészt – mivel minden nyilvánosan zajlik – láthatóvá vált, másrészt még inkább felerősödött. Szegények reflektorfényben élnek, viszont ha meg nem regisztrálnak ezekre az oldalara, akkor amiatt szenvednek hátrányt, mert félnek, hogy kimaradnak a kortárs közösségi életből – emelte ki Kovács Annamária iskolapszichológus.

A kutatások azt mutatják, a mai kamaszok hajlamosabbak a depresszióra. Az önértékelésüket nagy mértékben befolyásolja a közösségi oldalakon látható visszajelzések száma.

– Tíz éve még haza kellett menni bekapcsolni a számítógépet ahhoz, hogy ezeket a visszajelzéseket meg tudják nézni, most viszont ott az okostelefon folyamatosan a kezükben, és azonnal várják a lájkokat, hozzászólásokat. Folyamatos megerősítésre vágynak a külvilágtól, de ezekre építeni az önbecsülést nagyon törékeny dolog. Épp az lenne a lényeg, hogy önmagukat meg tudják becsülni, nem pedig az, hogy mástól kapják meg ezt. Az a tapasztalat, hogy ha valaki meg van elégedve magával, az általában ritkábban tesz fel magáról fotót, és nem ellenőrizgeti folyamatosan, hány lájk érkezett a posztjára – folytatta.

Nagyon sok a szorongó, depressziós kamasz (Fotó: Horváth Bence)

A szülői mintakövetésnek óriási szerepe van ebben az esetben is. A pszichológus kiemelte, ha tudatosan megtanítja a szülő a gyermeknek, hogyan kell felelősen posztolni, és tőle is ezt látja nap mint nap az utódja, akkor ez lesz számára a követendő példa. Ha viszont azt tapasztalja, hogy a szülő állandóan szelfizik, posztol, és nézi a lájkokat, ő is így fog tenni.

– Milyen vagyok én? Ki vagyok én? – teszik fel a kérdést már a kiskamaszok is. – Ezekre a válasznak biztonságos közegben kell érkeznie, mégpedig a családtagoktól, szűk baráti körtől. De ha az interneten keresi és kap ezekre feleletet, akkor veszélynek van kitéve. Mert milyen egy kamasz? Nem akar kilógni a sorból. Olyan szeretne lenni, mint a többiek, azért, hogy elfogadják. A legtöbb szülő attól fél, hogy a gyermeke elmegy bulizni, és ott majd iszik vagy dohányzik. Pedig legalább ennyire veszélyes, ha bezárkózik egyedül a szobájába a kütyüjével, és nem tudni, milyen oldalakon és kivel chatel – emelte ki Kovács Annamária.

A pszichológus hangsúlyozta, a mai kamaszok nagyon nehezen fejezik ki az érzelmeiket, gondolataikat. Gyakran találkozik azzal, hogy kérdez valamit, és a fiatalok nem merik kifejezni a véleményüket. Szoronganak attól, vajon mit gondolnak róluk mások. Félnek, hogy kilógnak a sorból és emiatt majd kirekesztik őket. Nagyon meg szeretnének felelni valaminek, de senki sem tudja pontosan, minek. Sokan nem jutnak el odáig sem, hogy tudják, igazából mi tetszik nekik. Nem ismerik a saját igényüket, ízlésüket.

– A személyes kapcsolatok hiánya miatt nem fejlődik náluk az a képesség sem, hogy felismerjék a másik őszinte kommunikációját. Az online térben ez háttérbe helyeződik, hiszen ott csak az írott üzenetek látszódnak. A smiley-kat könnyebben értelmezik, mint a valós beszélgetést, a mimikát és a gesztikulációt – emelte ki.

A pszichológus bízik benne, hogy pozitív hozadéka lesz az iskolák bezárásának és a digitális oktatásnak a személyes kapcsolatok felértékelődése.

– Nem baj, ha nem sikerül minden tökéletesen. Mindenki hibázhat.

– Te sokkal többet érsz a lájkoknál! A lájkok száma nem határoz meg téged!

– Sokkal értékesebb vagy annál, mint hogy másokhoz képest határozd meg magad. Emlékeztesd magad arra, hogy te is különleges vagy, és te is jó vagy valamiben!

– Igyekezz minél több időt az offline térben tölteni! Például barátokkal, családtagokkal találkozni és beszélgetni, sportolni, a szabadban lenni stb.

– Ha úgy érzed, nagyon szeretnél megfelelni másoknak, félsz bármiféle kritikától, tedd fel magadnak a kérdést: És akkor mi van, ha valakinek nem tetszik, amit mondasz, amit csinálsz, vagy ahogy kinézel?

– Próbálj meg engedni a tökéletességből! Azok a posztok, amiket látsz az interneten, nem a valóságot mutatják. Tudatosítsd ezt magadban, és ne hasonlítsd hozzájuk magadat!

– Ne beszélj csúnyán magadról! Ez egy rossz szokás. Próbálj inkább szeretettel nézni magadra! Ne csak a külvilágtól várd, hogy elfogadjanak, dicsérjenek! Keress olyan belső és/vagy külső tulajdonságot, amit szeretsz magadban!

– Keress mindennap legalább egy dolgot, amit jól csináltál, amire büszke vagy!

– Ne feledd! Nem lehetsz egy nap alatt sikeres, híres és gazdag! De ez nem gond, mert igazán úgyis az tesz boldoggá, amiért megküzdöttél!

Forrás: https://oroscafe.hu/2020/07/11/aki-folyton-szelfizik-az-vajon-elegedett-onmagaval-elet-az-online-terben-pszichologus-kovacs-annamaria-szorongas-facebook/