Erre általában akkor kerül sok, amikor a gyermek nem hajlandó elfogadni a felnőttek döntését. Éppen nem tetszik az aktuális hangulatának, és ezt egy balhézással egybekötött demonstráció kereteiben belül hozza a szülők tudtára.

Általában az elkényeztetett gyerekek körében szokott ez rendszeres lenni, mert ők nincsenek ahhoz hozzászokva, hogy valami nem az ő gondolatuk szerint történik.

Ez a hiszti eggyel enyhébb verziója. Ugyanaz a probléma áll a hátterében, csak még nem olyan előrehaladott a dolog. Ugye sokaknak ismerős a helyzet, amikor egyszerűen nem értjük a kicsi szavait, mert a nyafogós stílus miatt érthetetlenné válik a mondandója?

Sok esetben viszont nincs semmi gond a gyerekkel, csak egyszerűen tetszik neki a saját hangja. Ám ilyenkor is kellene hallgatni a szülőre, aki megkéri, hogy hagyja ezt abba.

Ez tipikusan a duzzogás egyik formája. Amikor annyira nem vesz tudomást a körülötte lévő emberekről, ( lehet ez bárki) hogy szóra sem méltatja.

Ilyenkor nem szabad ráhagyni a helyzetet, mert azt fogja hinni, hogy ha valamiről nincs kedve épp beszélni, akkor ilyen módon ezt el is kerülheti. Pedig sajnos az életben ez nem így működik.

Amikor én csak azért sem fekszem le, mert ti azt kértétek tőlem! Igaz, hogy majd leragad a szemem, de inkább ugráltatok mindenkit egy pohár vízért, egy zsebkendőért vagy még egy jó éjt pusziért, csak ne kelljen aludnom.

Ismerős ugye? A gyerek ilyenkor azt hiszi, hogy ő jobban tudja mikor van itt az alvás ideje. Érdemes felvilágosítani, hogy ez nem így van.

Elég kellemetlen tud lenni, mikor egy bevásárlás közepén, vagy egy moziban, vagy csak simán telefonálás közben azt kell tapasztalnunk, hogy a gyerek torka szakadtából kiabál, csak azért, mert épp mondana valamit.

Vagy amikor nem hagyja az embert szóhoz jutni, mert ő hangosan mondja a magáét. Illetve az sem egyedi eset, amikor a kicsi teljesen figyelmen kívül hagyja, hogy mi épp valaki mással beszélgetünk, és gond nélkül belevág a szavunkba

Kisfiam megmostad a kezed? Persze anya, megmostam! Aztán mikor megszagoljuk, kiderül, hogy nem. Gondolom ez is sokaknak szokványos érzés. A füllentés is a feladat megtagadás egyik formája.

Amikor nem meri azt mondani, hogy nem teszi meg amit kérünk, ezért inkább úgy csinál, mint aki megtette, de közben nem. Aki elkezd füllenteni, annak érdemes gyakran a körmére nézni, nehogy túlságosan hozzászokjon a ferdítéshez.

Hát, ezt talán nem is kell kommentálni. Minden gyerek csinálja, és remélhetőleg a legtöbb szülő leneveli erről a rossz szokásról a kicsit.

Otthon, egyedül azt csinál mindenki amit akar, de azért nem árt megtanulni, hogy mit szabad nyílt színen megengedni magunknak, és mit nem. Elég kellemetlenül tud elsülni, ha valaki más veszi észre helyettünk.

Mindenki megtanulja, hogy mielőtt az asztalhoz ülünk, meg kell mosni a kezünket. Nem azért, mert anya meg apa ettől lesz boldog, hanem azért, hogy a koszos kezünk ne érintkezzen azzal, amit épp a szánkba tervezünk venni. Ilyen egyszerű a magyarázat.

De sok gyerek számára ez egy érthetetlen, felesleges, direkt piszkálódás. Ezt is inkább elfüllentik, vagy csak a századik kérésre teljesítik.

Drágám, kérlek csukd be a szád evés közben, majd eltelik 10 másodperc, és minden kezdődik az elejéről. Nem túl szimpatikus, mikor valaki nyitott szájjal rág, és minden amit eszik, az leellenőrizhető a fogai között. Illetve az sem, mikor valaki tele szájjal beszél, és közben az ételnek egy-egy darabja felénk repül.

Hát, kicsiknél még csak-csak elviseli az ember, de felnőttek esetében ez kifejezetten visszataszító tud lenni. Ezért minél előbb le kell nevelni erről a gyerekeket, ha azt szeretnénk, hogy mással is tudjanak együtt étkezni a családtagokon kívül.