Nagyot változott a világ, 25 éve még csak a szerencsések rendelkeztek telefonnal. Ma már a gyermekeink sem tudják elképzelni az életet nélküle. Szinte uralkodik rajtunk a mobilunk. Virányi Barbara pszichológust kérdeztük arról, milyen jelei vannak a mobilfüggősségnek.

– Azért különösen nehéz a mobilfüggőség felismerése, mert teljesen normális, elfogadott dolog a mai világban, hogy valakinek mobiltelefonja van és azt gyakran használja. Sokszor nehéz megkülönböztetni a már függő személyt a csupán nagyon elfoglalt embertől – kezdi beszélgetésünk elején Virányi Barbara. Hozzátette: az okostelefonok elterjedésével pedig egyre inkább összefonódik az internetfüggőséggel is, azon belül mára a Facebook-függőség is különálló jelenséggé vált.

Egy statisztikai megközelítés szerint mobilfüggőnek azokat nevezi a szakirodalom, akik a telefonjukra telepített alkalmazásokat naponta több mint 60-szor indítják el. Leginkább a 13-20 éves korosztály veszélyeztetett. A szakirodalmi adatok alapján azonban évről évre nő a mobilfüggők száma és egyre inkább megjelenik valamennyi korosztályban.

A szakember elmondta, bármely típusú függőség esetén akkor beszélünk függőségről, ha a személy már nem tud a függősége tárgya nélkül élni. – Személyes tapasztalatom alapján, prevenciós foglalkozások alkalmával folytatott beszélgetések során, a felső tagozatos és középiskolás tanulók közül 20 gyermekből 4-5-en saját bevallásuk szerint nem tudnának a mobiltelefonjuk nélkül létezni – emelte ki a pszichológus. Akit a munkája során a szülők gyakran keresnek meg ezzel azzal, hogy gyermekük túl sok időt tölt mobilozással vagy táblagépezéssel.

Vegyük komolyan az intő jeleket

Sokszor merül fel az a kérdés, hogy ez meddig normális. Ilyenkor azt vizsgálják, hogy a mobilozással töltött idő kártékony hatással van-e a gyermek iskolai teljesítményére, illetve családi és egyéb kapcsolataira. – Konkrétan mobilfüggőséggel diagnosztizálható gyermekkel még nem találkoztam, de több esetben jelentkeztek már olyan tünetek, amire fokozottan figyelni kellett, hogy ne váljon függővé a gyermek.

Ha a következő intő jelekből a legtöbb fennáll, akkor már komolyan kell foglalkozni a dologgal. Ha reggel felkel a gyermek, egyből a mobilja után nyúl. Pánikba esik, ha észreveszi, hogy otthon hagyta a telefonját, esetleg agresszíven azt is követeli, hogy forduljunk vissza érte. Gyakran nyúl a mobilja után, ha unatkozik. Ingerlékeny, izgatott lesz, ha nincs a közelében a telefon. Egyre több időt tölt telefonozással, a tanulmányai és családi/baráti programok rovására. Gyakran vitatkozik családtagjaival a mobilozás miatt – sorolta Virányi Barbara.

 

A mobilfüggőséget a szorongással kevert függőségek közé sorolhatjuk. A mobiltól való „elszakadás” szinte elviselhetetlenné válhat, súlyos pánikrohamok is jelentkezhetnek. Megjelenhet a frusztrációból eredő dühkitörés, az agresszió, vagy éppen ennek ellenkezője, a mély depresszió is.

Ha felmerül a gyanú, hogy mobilfüggő a gyermek mindenképpen érdemes szakember segítségét kérni (pszichiáter, pszichológus), mivel a betegség hátterében súlyos, az egész személyiséget érintő pszichés zavarok állhatnak: általában belső bizonytalanság, sérült énkép, kisebbségi érzések. A függő számára a mobil egyfajta “köldökzsinór”, a többiekhez való kapcsolódás eszköze, válasz a bizonytalanságra.

A kezelés során fontos a pozitív énkép kialakítása, hatékony feszültségoldó technikák elsajátítása. Emellett a szociális és kommunikációs készségek fejlesztése, mivel jellemző, hogy a függő a való életben a mobiltelefon nélkül már nem képes kapcsolatokat létesíteni és fenntartani.

– Otthon érdemes a szülőnek és a gyermeknek egyezséget kötni az elfogadható mobilozással töltött órák számáról. Fontos alternatív közös programokat szervezni, amelyek felkeltik a gyermek érdeklődést és jól érzi magát benne, így elterelve a figyelmét a mobiltelefon használatáról – emelte ki a szakember.