A világ tempójának felgyorsulása nemcsak a felnőtteket, a gyerekeket is érinti. A mindennapokba egyre kevésbé fér bele, hogy tétlenül, bambulással, szöszmötöléssel teljen a drága idő. Pedig a túl sok inger nem tesz jót a gyereknek, mint azt a szakértő mondja.

- A játékiparban öldöklő verseny megy, hogy melyik cég tud még érdekesebb, még részletgazdagabb, még automatizáltabb, még több funkciójú játékokat előállítani, melyek egyre kevesebb elmélyülést tesznek lehetővé. A szülő nem is érti, hogy a gyereke hogyan tud unatkozni a millió csillogó-villogó, búgó, zakatoló, beszélő, mozgó, interaktív játék között, pedig logikus: az érdeklődést hosszabb távon az köti le, amiben el lehet mélyülni, és az elmélyülést az egyszerűség segíti elő. Ha az agyunkat ehelyett egy csomó bonyolult, vibráló dolog érinti meg felületesen, az nagyon hamar fárasztóvá és érdektelenné válik - mondja Dr. Vekerdy Tamás Belső szabadság című könyvében.

A magyar fordításban lelassult szülőségnek nevezhető filozófia lényege, hogy mind a szülőnek, mind a gyereknek több idő kellene a hétköznapokban is.

Az egymást érő programok és az újabb játékok vásárlása helyett sétára, mesére, természetben töltött időre, a pillanat megélésére lenne szükség. A lassulásra való igény régóta ott bujkál a felnőttekben, részben ennek köszönhető a különféle jógaórák, meditációs gyakorlatok, relaxációs technikák elterjedése hazánkban is.

A nyugati világban az unalom egyértelműen negatív előjelet kapott, hiszen a tétlenséggel, semmittevéssel azonosítják. Valójában azonban nagyon is szüksége van rá az emberi elmének, hiszen nem a multitaskingből, hanem a megnyugvás, pihenés, bambulás perceiből születik a kreativitás, erednek az új ötletek.

A piszmogás, szöszmötölés, irkafirkálás jó, segít az elmének megpihenni. Ha a gyerek mégis unalomra panaszkodik, érdemes inkább csak beszélgetni vele, kérdezni, irányt mutatni, nem konkrét megoldást javasolni. Ha pedig játékválasztásról van szó, mindig ajánlott az egyszerűbbet előnyben részesíteni, azt, amire rá lehet vetíteni a fantáziát, amiből egy kis képzelőerővel még bármi lehet.

A kreativitás és az unalom, illetve ingerszegény pillanatok közötti kapcsolatot a tudomány emberei is kíváncsian kutatják. Egy, a Közép-Lancashire-i Egyetemen végzett vizsgálat szerint az üres pillanatok segítenek a jó ötletek megalkotásában.

Nyolcvan résztvevőjük egy csoportjának telefonszámokat kellett másolnia huzamosabb ideig egy telefonkönyvből. A másik, kontrollcsoportnak ezt a monoton, unalmas tevékenységet nem kellett elvégeznie a közös feladat előtt: azt kérték tőlük, dobjanak be annyi ötletet, amennyit csak tudnak, hogy mi mindenre lehet használni egy papírpoharat.

A kutatók megfigyelései szerint azok, akik telefonszámokat másoltak, azaz unalmas dologgal foglalkoztak a papírpoharas feladat előtt, több ötletet mondtak, mint a kontrollcsoport. Ez az eredmény újfent arra mutat, hogy az unalom pozitívan hat a kreativitásra.

Vekerdy Tamás véleménye, a slow parenting elve és az említett egyetemi kutatás is arra mutat, az unatkozás, a kevesebb inger pozitívan hat a gondolkodásra. Egy gyerek, akinek az értelme napról napra egyre fejlődik, fontos, hogy lehetőséget kapjon minél inkább megmozgatni, igénybe venni kreativitását. Ehhez kell a gondolkodóidő. A szülő tehát attól való félelmében, hogy a gyerek unatkozni fog, és nem veszik körül eléggé érdekes játékok, éppen az ellen dolgozik, amiért foglalkoztatni akarja őt: hogy minél okosabb és kreatívabb legyen.

Forrás: https://femina.hu/gyerek/unatkozik-a-gyerek/