Volt egyszer egy kiskakas.
Jártában keltében felcsípett egy búzaszemet.
Egy asszony a közelben kölest őrölt éppen, a kakas
odaszaladt, és megkérte, őrölné meg neki a búzaszemet. Az asszony nevetett, és
teljesítette a kérését.
A kakas elvette
a lisztecskéjét, és követelni kezdte a szem búzát.- De hiszen már odaadtam a
lisztet!- felelt az asszony.
- De én adtam neked a szem búzát, és te nem adtad
vissza-erősködött a kakas.
Végül az asszony adott neki egy marék lisztet, hogy megszabaduljon
tőle, és elkergette.
A kakas fogta a lisztet, és oda adta egy asszonynak, aki
éppen dagasztott. Kérte, hogy süsse meg neki kenyérnek. Az asszony megtette.
Amikor kisült a kenyér, a kakas visszakövetelte a lisztet, amit adott. Addig
zaklatta az asszonyt, amíg az bosszúságában egy második szelet kenyeret adott
neki, csak hogy megszabaduljon tőle.
A kakas továbbállt. Egyszer csak meglátott egy csoport
embert, éppen ástak. A kakas felajánlotta nekik a kenyerét, el is fogadták , és
megették jóízűen. Akkor a kakas követelte az árát. Az embereknek biz nem volt
egy megveszekedett krajcárjuk sem, azt hitték, ingyen adja.
Végül adtak neki egy marék hagymát.
A kakas tovább állt. Felsétált a dombok közé, s ott
kecskepásztorokat talált.
Felajánlotta nekik a hagymáját. Azok távol éltek a lakott
helytől, örömmel kaptak a ritkaságon. Mihelyt megették, a kakas előállt a
szokásos követelésével. Végül kicsikart az emberekből egy fiatal gödölyét,
mivel egyebük nem volt. Tovább vándorolt a hegyekben. Egyszer csak tevepásztorokra
akadt. Mohón kaptak a kisgidán, s megették íziben.
A kakas addig hangoskodott,
amíg egy fiatal tevét kapott. Peckesen hajtotta maga előtt le egy távoli
völgybe. Itt összetalálkozott parasztokkal, akik bivallyal szántottak.
Felkínálta nekik a tevét. Azok kapva kaptak a ritka ínyencfalaton, megsütötték
és megették.
A kakas kérte a fizetségét.
- Nem akarom, hogy szényenben maradjatok!- mondta.
- Meg aztán, ha valaki meglátja a teve csontjait, tudja hogy
nem a sajátotok. Még azt gondolná, hogy loptátok.
Addig rágta a fülüket, míg odaadtak neki egy bivalyt.
A bivallyal beállított egy szegény ember házába, akinek nagy
családja volt. Megkérte, hogy készítsen neki lakomát. Nosza, leölték a bivalyt,
megsütötték, és nekiláttak derekasan.
Akkor a kakas előállt, és a bivalyt követelte:
-
Nem tudom, mit tettek vele. Csak annyit tudok, hogy egy
pompás, hízott bivalyt hoztam ide, és a nélkül el nem megyek innét.- Igen
erősködött és követelőzött. Mit volt mit tenni, Pénzük nem volt, a kakas meg
csak lármázott.- Mit tegyek én, szegény ember kérdezte a házigazda-, akinek csak
két keze meg a sok gyermeke van?- Add nekem a lányod! – mondta a kakas. Azzal
kiválasztotta a legszemrevalóbbat közülük. Így a csöppnyi állat, akinek nem
volt egyéb, csak egy szem búzája, szépséges menyasszonyt szerzett. Víg
danolászással vonult el:
Kommentáld!