A falánk kisegér.

Volt egyszer egy egérke,aki nagyon ,de nagyon falánk volt.A sok finomságtól napról napra kövérebb lett,és mind szélesebbre kellett tágítania az egérlyuk ajtaját ahhoz,hogy kiférjen rajta.Egy napon,amikor éppen ismét az ajtó megnagyobbításán fáradozott,észrevette őt egy macska.Hiába akart az egérke bebújni a házába,bizony az egérlyuk nyílása már olyan nagy lett,hogy a macska feje is befért rajta.Kis híján macskaeledel lett belőle,ám szerencséjére épp arra járt egy kutya,aki megmentette őt.
- Te kisegér- mondta neki a kutya-,jobb lesz,ha abbahagyod ezt a mértéktelen evést,mert ha így folytatod,lassan már egy egész macska befér az egérlyukba,s akkor már nem nyújt menedéket többé!
Az egérke belátta,hogy a falánkság nem vezet semmi jóra,és nyomban fogyókúrába kezdett.Ma már nincs is olyan macska,amelyik beférne az ő házába!

Forrás: Szalay könyvek   Családi füzetek.

 

A csiga és a medve.

Egyszer a medve nagyon megéhezett,de nem talált mást az erdőben,csak egy apró csigácskát,amit már készült is a fogaival összeroppantani.
- Hiába erőlködsz,én vagyok az erősebb!- szólalt meg a csiga.
Na ez már a medvét is kíváncsivá tette!
- Ha nem hiszed,tegyünk egy próbát.Aki erősebb,az arrébb tudja vinni a saját házát.- Ezzel a csiga a hátán a házával egy kicsit arrébb csúszott.
A medve azonban be akarta bizonyítani,hogy ő is van olyan erős,mint a csiga.
Ám amíg a medve a barlangjában a hegyet próbálta megemelni,a csigának sikerült úgy elbújnia,hogy a medve bottal üthette a nyomát.

Forrás: Szalay könyvek Családi füzetek.

  A bolha és a teve.

Történt egyszer,hogy egy bolha elindúlt világot látni.Gondolta,körülnéz a vándórkereskedők között,s felkéredzkedik valahová.
Hamarosan talált is egy tevét,amely sok országot bejárt már.Fogta magát,és felugrott a teve farkára.Ott kényelmesen elhelyezkedett,s így utaiott egyik helyről a másikra.Egyszer aztán gondolt egyet,s egy távoli országban lepattant a teve farkáról.Ekkor eléállt,és így szólt hozzá:
- Most már nem leszek többé a terhedre,itt elválnak útjaink.Nem kell többé cipelned engem.
A teve nevetve válaszolt:
- Oly aprócska és jelentéktelen állat vagy,hogy észre sem vettem,hogy rajtam utazol!Nem oszt,nem szoroz,ha most elmégy,hiszen egyáltalán nem okozott gondot az aprócska súlyod!Nyugodtan maradhatsz a hátamon!
Így hát a bolha még sok országot bejárt a teve társaságában.
Bizony,úgy illik,hogy a nagy segítse a kicsit,az erős a gyengét.


Forrás: Szalay könyvek Családi füzetek

   A madarak és a madarász.

 

Történt egyszer,hogy a madarak gyűlést tartottak.Fülébe jutott ez egy madarásznák,felkerekedett hát,hogy elfogjon néhányat.Fogta a hálóját,és kiaggatta a fákra.Ezután leült egy fa tövébe,és egy szépséges dalt kezdett furulyázni,hogy odacsalogassa a madarakat.Amint azok meghallották a szép dallamot,nyomban oda akartak menni.
- Milyen kedves ember!- kiáltották.- Menjünk oda!Nézzétek,még sír is!Biztosan a mi kedvünkért játszik ilyen szép dalt!
A madarásznak valóban könnyezett a szeme,de nem azért,mert a madarakat sajnálta,hanem azért,mert a szemébe sütött a nap.
A madarak ezt nem tudták,s nagy meghatottságukban csapatostul szállni kezdtek a madarász felé.
Ekkor azonban egy bölcs,öreg madár így kiáltott:
- Áljatok meg!Ez az ember csak azért játszik ilyen szépet,hogy bennünket elfogjon,és csak azért sír,mert nem tud elég madarat elkapni és kitömni.Mert bizony erre a sorsra jutunk,ha a kezébe kerülünk.Ezért bizony azt mondom,messze kerüljük el ezt az embert.
A madarak megfogadták a jó tanácsot,és el is kerülték.
A madarász meg csalódottan összepakolta a holmiját,és hazament.

Forrás: Szalay könyvek Családi füzetek.

A kismalac,a bárányok
                                          és a farkas

 

Volt egyszer egy  disznócsorda,éldegéltek békességben,jómódban.Volt köztük egy  igen fiatal,de annál kevélyebb kismalac.Nagyon fenn hordta az orrát,nem tetszett neki a disznók élete.Ezért aztán egy napon úgy döntött,hogy elhagyja a csordát,és keres rangjának megfelelő társaságot.Összeszedelődzködött,fogta magát,és elvándorólt.
Ment,mendegélt,addig ment,amíg egy tucat bárányra nem talált az erdőszéli tisztáson.Gondolta,megijeszti őket,hátha félni kezdenek tőle,és akkor ő lehet a fejedelmük.
Úgy történt,ahogy eltervezte,alig vicsorított egyet-kettőt,a bárányok máris reszkettek,mint a nyárfalevél.Valóban fejedelmi módon élt a kismalac a bárányok között,azok minden kívánságát teljesítették.
Egy nap azonban arra tévedt egy éhes farkas.Amint a bárányok észrevették a ragadozót,azonnal széjjelszaladtak,csak a kismalac maradt ott egyedül.Jól megkergette a kevély malacot a farkas,végül szájába kapta,és vitte a háza felé.Útközben találkoztak a disznócsordával.Ennek örült csak igazán a kismalac!
Így óbégatott:
- Jaj,testvéreim!Mentsetek meg a farkas fogai közül,kérlek benneteket,mentsetek meg!
Nem kellett több a disznóknak,mind nekirontottak a farkasnak.Az meg elejtette a kismalacot és menekült,ahogyan csak tudott.
A kevély kismalac hálásan megköszönte testvéreinek,hogy megmentették,és megtanulta egy életre,hogy inkább legyen a maga fajtája közt kevesebb,mint idegenek között fejedelem.


Forrás: Szalay könyvek Családi füzetek.

  A fülemüle és az ölyv

 
Történt egyszer,hogy az ölyv felszállva egy fa tetejére megpillantott egy fészket.Kíváncsi madár lévén közelebb ment,és belenézett a fészekbe.Apró fülemüle fiakat látott,gondolta,kivesz belőlük egyet-kettőt,jók lesznek vacsorára.Éppen ekkor ért haza a fiókák anyukája.Azonnal könyörögni kezdett az ölyvnek:
- Ne bántsd a fiókáimat,bármit kérhetsz cserébe,csak ne bántsd őket!
Az ölyv így  felelt:
- Ha énekelsz nekem valami szépet,ami engem dicsőít,nem bántom a fiaidat!
A fülemüleanyuka remegő hangon kezdte énekével dícsérni ragadozó madarat.De az ölyvnek nem tetszett az ének,és dühösen így szólt:
- Te kicsúfolsz engem!
Szegény fülemüle hiába magyarázta,hogy tud ő szebbeket is énekelni,az ölyv már kapott is a fiókák után.Szerencsére arra járt egy madarász,aki éppen ölyvre vadászott.Meglátta,hogy mire készül az ölyv,és hálójába fogta.Így végül az ölyv a saját csapdájába esett,ő járt pórul.A fülemüle pedig hálából énekelt egy gyönyörű dalt a madarásznak.

Forrás: Szalay könyvek Családi füzetek.

   A hollóról és a páváról.

Történt egyszer,hogy egy holló megunta tollainak fekete színét.Irígykedve nézte más madarak színesebbnél színesebb tollazatát.
A legjobban a páva tollát irigyelte,amely a szivárvány minden színében pompázott.Sóvárogva figyelte,ahogyan ezerszínű farkát teregeti,és peckesen lépeget az erdő fái között.Nagy elhatározásra jutott a holló,így morfondírozott magában:
- Nem voltam olyan szerencsés,hogy pávának születtem volna.Én csak egy csúf,fekete tollú madár vagyok.Majd kicsinosítom magam,és szebb leszek még a legszebb pávánál is!
Fogta magát a holló,szerzett magának egy csokor gyönyörű pávatollat,és felragasztotta a fekete farktollaira.Elhatározta,hogy elhagyja hollótestvéreit és a pávák közt fog élni.Kihúzta magát,amennyire csak tudta,és besétált a pávák közé.Rövid idő múlva gyanússá vált az új jövevény.
- Terítsd csak szét a farktollaidat,hadd nézzük,mennyire ékesek!- kérte az egyik páva.
A holló nagy büszkén teregette a tollait:
- Ilyen széppel egyikőtök sem ékeskedhet!
Ekkor erősebben kezdett melegíteni a nap sugara,mert dél felé közelített az idő.A holló farkán már olvadozott a ragasztó,kis idő múlva pedig lehullt az első toll is.Amint a pávák észrevették a hamisságot,azonnal elkergették.Csapkodta is szárnyait a pórul járt fekete holló,megszégyenülve,kéredzkedett vissza testvérei közé.

Forrás:Szalay könyvek