Péterke:Magyar népmese.

Egyszer volt egy szegény ember.Ennek a szegény embernek annyi gyereke volt,mint a rosta lika,még egyel több.Azt sem tudta szegény árva feje,hogy kit hívjon keresztapának az újszülött fiúhoz,mert még a pap is,a kántor is komaságban van vele.
Hej-szegény világ,vetett ágy!-elindult a szegény ember nagy bucsálódások közt keresztapát keresni.Estére kelve egy nagy rengetegbe ért,s ebben,úgy eltévelyedett,hogy semmiképpen sem tudott kitalálni onnét.Kóborolt erre is,arra is,s egyszer csak szembetalálkozik egy puja* emberkével,akinek kétsinges volt a szakálla,s úgy vonszolódott a földön utána.Megijedt a szegény ember,ő még ilyen csuda lelkes állatot egész világi életében nem látott.
Megszólítja a puja emberke:
-Hol jár itt kend,földi?Mi jóban fárad?
Még jobban megijedt a szegény ember.
,,No,ez bizonyosan az ördög-gondolja magában-,s még levisz engem,isten tudja,hová".
Azt feleli neki:
-Én bizony,édes kicsi puja emberkém,életem-halálom a kezedben van,elindultam keresztapát keresni annyi gyermekem van,mint a rosta lika,még egyel több,s már a pap is komám,a kántor is komám,senki lélek el nem vállalja a komaságot.
Azt mondja a puja emberke:
-Ezért ugyan ne epekedjék kied,leszek én annak agyeseknek keresztajla!Csak azt az egyet kötöm ki,hogy hétesztendős,hét hónapos,héthetüs,hétnapos korában adja nekem a fiút,én jó gondját viselem.
A szegény ember belé is egyezett.Gondolja,eleget megáldotta őt az isten gyermekkel,meg sem látszik,ha egyet másnak ad.Azzal  megfordulnak,elmennek a szegény ember házához,s a gyermeket megkeresztelik Péternek.A keresztapja mindjárt olyan gyermekruhát vett neki,hogy még a király gyermekének sem volt különb.
No,telik-múlik az idő.Egyszer csak azon veszik észre magukat Péterke szülei,hogy mindjárt kitelik az idő,mikor a gyermeküket oda kell adni a puja emberkének.Aj,sok keserves könnyeket hullatott a szegény ember,de még többet a felesége,sokat ,de sokat évelődtek,bucsálódtak,hogy miért is kell nekik megválni ettől a szívükről szakadt édes gyermeküktől,amilyen szép fekete hajú,fekete szemű,s amilyen ügyibevaló,okos gyermek egy sem volt több.
De csak hiábavaló volt minden bucsálódás,hiába hullatták a sok keserves könnyeket,Péterkéből hét esztendős,hét hónapos,héthetüs s hétnapos lett,s el kellett vinni a keresztapjához.
Azt mondja a szegény ember a feleségének:
-No feleség,süss nekem hamuban sült pogácsát,az idő reá telt,amit ezelőtt hét esztendővel ígértem,meg nem másíthatom!
Sírt szegény asszony,keservesen sírt,de csak megsüté a pogácsát,útra készítette urát,s ez elvivé Péterkét.
Mennek,mendegélnek,s jó estére elérnek a rengetegbe.Mikor jól belehaladtak volna,megnyílik előttük a föld,s kipattan belőle a puja emberke.Még szavát sem engedé a szegény embernek,már elkapta tőle Péterkét,s azon a nyíláson,ahol kipattant,eltűnt vele.A szegény ember pedig nagy szomorúan hazaindult.
Tizennégy álló napig vitte a puja emberke lefelé a keresztfiát,a tizennegyedik nap egy olyan rétre értek,hol aranyfű termett,gyémántvirág nyílott,s aranyparipák legelésztek.De hogy szómat össze ne keverjem,mire ideértek,Péterkéből nagy,derék legény lett.Három napig mentek ezen a helyen,mindenütt aranyréteken,aranyerdőkön át,arany halasvizek mellett.A harmadik nap egy gyémántlábon forgó várhoz értek.Itt a puja emberke a várkapura sújtott egy aranyvesszővel,a kapu egyszeriben kinyílott,ő maga pedig csak átalbucskázott a fején,s hát olyan gyönyörűséges szép kisasszony lett belőle,hogy a napra lehetett nézni,de rá nem.Péternek csak megfogyott a szava,nagy csodálkozásában nem tudott szólni.
Azt mondá ekkor a szép kisasszony:
-Hallod-e,te szép legény!Engem egy ördöngös vén banya megátkozott volt,hogy mindaddig puja ember legyek,míg egy hétesztendős,hét hónapos,héthetüs,hétnapos vőlegényt nem találok.Most téged megtaláltalak,s ha elfogatsz,nézd-látod-e a szép országot?-mind a tied lesz!
De bezzeg,hogy egy szava sem volt az ellen Péterkének.Egyszeriben befogadtak egy gyémánthintóba hat gyémántszőrű paripát,egy percre felhajtottak Péter apjáékhoz,lehozták apját,anyját,minden testvérét a boldogság országába,ott nagy vendégséget csaptak,s még ma is élnek,ha meg nem haltak.

*puja emberke-apró termetű törpe.

Forrás:Nők Lapja 2016.Július 6.