Az első kertem.
Az a kisgyerek,aki kertes házban nő fel,pontosan tudja,milyen illatos a frissen szedett paradicsom.A nagyvárosi házakban cseperedők azonban soha nem találkoznak zöldségeskertekkel,nem tudhatják,mikor kell vetni,palántázni,és azt sem,fán terem-e a paprika.
Az óvodás korú gyerekeknek elég egyszer látniuk,hogyan kell gondozni,öntözni a növényeket,és máris elkezdenek utánozni bennünket.Nem kell hozzá nagyobb kert sem,akár egy nagyobb balkonládában is felnevelhetünk valamilyen növényt,például a látványosan csírázó és fejlődő futóbabot,vagy egy bokor folyton érő epret,hogy élményszerűvé váljon számukra a feladat.A kicsik szivacsként szívják magukba a tudást,és ha bevonjuk őket ezekbe az apró munkákba,együtt locsolgatunk,gyomlálgatunk,játékosan tanulhatnak.Ebben a korban a játék a domináns elfoglaltság,és ez így is van rendjén,hiszen óriási hatással van a személyiségfejlődésükre.Ez segíti felkészülni a való életre:a gyerekek olyan mintahelyzetekbe képzelik magukat,és olyan szituációkat játszanak el amelyekkel a felnőttkorukban találkoznak majd.Amikor nincs alkalmunk valóságosan ,,gyakorolni",akkor hívják segítségül a játékaikat.Magunk is részesei lehetünk ennek,például eljátszhatjuk együtt,hogyan ültetik,locsolják,kapálják a kerti zöldségeket.Közben kiderülhet,hogy a zöldségfélék honnan is származnak,hol élnek,hol növekednek mielőtt a boltok polcaira kerülnek.
